Matolcsy Zsófia, AFS önkéntes, egykori kiutazó írása.
Mi lesz ha…
A külföldre költözés általában vegyes érzelmeket vált ki az emberekből, főleg leendő cserediákokból, akik nem igazán tudják, mire számítsanak a kint töltött időszakban. A kíváncsiság és izgalom mellé gyakran társul a félelem és bizonytalanság érzése is.
Kiutazásom előtti időszakban tombolt bennem a „menni akarás”, világlátás vágya, de egy kis félelem és szorongásérzet azért volt bennem, ha nem is mindig hagytam felszínre törni. Bennem volt az a mi lesz ha… érzés, az ismeretlenbe való belevágás félelme, és persze párszor a távolság is megrémített (hiszen a világ másik feléről nem lehet csak úgy hazaugrani).
Ez az 5 dolog segített a sikeres AFS programhoz
1. Tudtam, hogy mindenre van megoldás
Ezekben az időkben, amikor negatív érzelmek vettek körül mindig arra gondoltam, hogy mi veszíteni valóm van? Semmi. Bármi történjék is, van rá megoldás. Normális, ha az ember fél az ismeretlentől – vagy legalábbis bizonytalan – de ha ez az álma amit meg szeretne valósítani, akkor pár rossz pillanat nem tarthatja vissza.
Tudtam, hogyha kitartok az álmom mellett, és végig szeretném csinálni, akkor az nem lesz könnyű, nem lesz csupa nevetés és jólét, mert semmi sem tökéletes. De kihozhatom belőle a legjobbat, és ha elég kitartó vagyok – márpedig az vagyok -, akkor számomra nincs lehetetlen.
2. A szüleim és a barátaim támogatása
Magabiztoságomhoz hozzájárult, hogy nagyon támogató szüleim és barátaim vannak. Attól a pillanattól kezdve, hogy előálltam a csereprogram ötletével, nem volt kérdés, hogy mellettem állnak, és segítenek elérni azt, amit szeretnék. Az volt nekik a legfontosabb, hogy boldognak lássanak, és minden meg is tettek ennek érdekében.
Voltak pillanatok, amikor persze nekik is nehéz volt belegondolni, elfogadni vagy éppen átélni, hogy egy évig nem látnak, de csodálkoznék is, ha máshogy lett volna ☺
Az első lépéstől az utolsóig támogattak mindenben, a csereévem alatti problémákban is és bármi történt, mindig számíthattam rájuk.
3. Az AFS szervezet
Mivel az AFS önkéntes csapatát érősítettem már kiutazásom előtt is, nem volt idegen a szervezet és a munkája. Teljességgel meg tudtam bennük bízni, tudtam, hogy bármi történjék, ők is mellettem állnak, így nem volt sok okom aggodalomra.
Jó érzés volt, hogy nem éreztem magam egyedül, hogy tudtam, bármikor fordulhatok hozzájuk kérdéssel, kéréssel, segítséget fogok kapni. A tréningek által felkészültnek éreztem magam a csereévre (habár sosem lehet valaki 100%-ban felkészült), és hatalmas biztonságérzetet adott, hogy egy megbízható közeg vesz körül.
4. Vizualizációs gyakorlatok
Itthon, még a kiutazás előtti időszakban, a „felkészülési fázisban” sokszor eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lesz majd kint, hogy fogok élni, iskolába járni, milyen lesz a kapcsolatom a családdal. Elképzeltem jeleneteket, képeket, de nem elvárásként kezeltem őket, csak egy játékként, ami segít megnyugodni a nehéz pillanatokban és még izgatottabbá tesz.
A gondolat, hogy egy teljesen másik élet veszi kezdetét, új embereket ismerhetek meg, más kultúrában és normák között élhetek mindig izgalommal és kíváncsisággal töltött el. A vizualizált gondolatok a fejemben segítettek felkészülni a kinti létre és elfogadni, hogy az életem egy nagy fordulatot készül venni.
6. Nem csak testben, fejben is elutaztam
Nagyon sokaktól és sokszor hallottam, kaptam azt a tanácsot, hogy éljek kint fejben. Ne foglalkozzak az itthoni problémákkal, ne beszéljek folyton a magyar barátaimmal, családommal, alakítsak ki egy saját életet Argentínában, új barátokkal, új családdal, új hobbikkal.
Az egész kint töltött időben próbáltam eszerint élni, és most visszatekintve azt mondhatom, hogy ez volt a legjobb tanács, amit csak adhattak nekem. Nem ragadtam Magyarországon fejben, teljességgel kint tudtam lenni és élvezni a csereévem.
Ez volt az az 5 dolog tehát ami segített a kiutazásom időszakában. A kitartás, a másoktól kapott hatalmas támogatás, a saját bizalmam a szervezet felé, a gondolatok vizualizálása és a kint élés fejben. Egyiket sem emelném ki mint legfontosabb elemet, hiszen mindegyiknek nagyon nagy szerepe van.
Ezek tették számomra könnyebbé az utazás előtti, de még az utána lévő időszakot is.
Írta: Matolcsy Zsófia, AFS önkéntes