Már több mint három hónapja itt vagyok, szóval változott már egy-két dolog. Ami legjobban látható, az az angol tudásom. Amikor jöttem, akkor ugye nagyon minimális volt az angolom. Az elején nehezebb is volt, hogy megértessem magam. De hála Istennek hamar elkaptam a fonalat, és napról-napra fejlődtem, szóval most már azért jóval jobb, bár még van hova fejlődnöm…
A családdal nagyon szerencsés vagyok. Itt Hongkongban általában mindenki kis lakásban él, mert annyi ember van, de az én családom családi házban, négyszintesben, szóval nem rossz. Két szülő, két fiú tesó, és egy nő, aki mos, főz, takarít, stb. Így élünk együtt a házban. A szülők elég sokáig dolgoznak, szóval hétköznap nem sokat tudok velük beszélgetni, de hétvégén mindig csinálunk valamit együtt.
A sulim is nagyon jó, bár az egyenruhát nem szeretem. Elég sok diák jár ide. Népszerűnek mondhatom magam, sokan köszönnek előre, mert hát ugye egyáltalán nem úgy nézek ki, mint ők: világos haj, zöld szem, szóval az utcán is sokan megbámulnak. Jól érzem magam az iskolában. Angolul megy az oktatás, úgyhogy nagyjából értem az órákat. A kínai nyelvvel, amikor jöttem, nagyobb elvárásaim voltak, de most már, hogy kicsit megismertem milyen, abszolút nincsenek nagy elvárásaim… Iszonyatosan nehéz. A magyarnál sokkal nehezebb, és egy év nem elég arra, hogy megtanuljam.
Még változásnak mondható az, hogy mivel itt nem szokás nagyon a fiataloknál, így semmi alkoholt nem iszom, otthon meg azért minden héten voltak bulik. Viszont így meg többet foglalkozom az edzéssel, szóval ez felcserélődött. Kedvenc időtöltés? Igazából nem tudom. Barátokkal mászkálni valamerre. Lányokkal amúgy talán többet vagyok, szeretem a kínai lányokat. Jóban vagyok a tavalyi cserediákokkal, például az egyik lány, aki tavaly volt Magyarországon, Csoki, vele sokat találkozom. Kedvenc helyem a városközpont, ott nagyon sok fehér ember van, főleg péntek, szombat esténként, bárokban, meg persze nagyon sok szép lány, szóval szívesen megyek arra, csak sajnos messze lakom tőle, szóval, nem sokat járok arra. Az iskola és az otthonom elég messze van, úgyhogy sajnos sokat kell buszoznom, de mindegy, már hozzászoktam.
Mi hiányzik a legjobban? Nyilván a családom, meg a barátok, de nem vészes… A kaja: néha nagyon szívesen ennék egy kis hazait. A legjobb élményem talán az volt, hogy egyszer egész nap szörföztünk. Vicces volt, hogy itt még tök meleg volt, otthon meg már fagyoskodtak. Nagyon sok jó élményem van, úgyhogy nem tudok egyet sem kiemelni különösen. Összességében nagyon jól érzem magamat, és nagyon örülök, hogy Hongkongba jöttem. Tetszik ez a hely, nagyon.
Horváth Ábel