Idén harmadik alkalommal került megrendezésre a Magyarország körút (május 4-13 között) az intenzív programos indiai cserediákokkal. Miután megérkeztek, az indulás előtt még volt nekik egy érkezési orientáció, majd május 4-én megkezdtük a túrát. Megnéztük velük Budapestet, erre volt másfél napunk, majd mentünk is tovább Egerbe. Igaz, nem volt sok időnk várost nézni 4-én, de már akkor világossá vált, hogy helyszínenként mindenkiről rengeteg kép fog készülni. Természetesen ezzel semmi baj nem volt, szívesen segítettünk a kattintásokban. Mint írtam, Pest után Egerbe mentünk, ami talán legtöbbjüknek a kedvenc helyszíne is lett. Nyugalmas volt, kellemes sétát tettünk kora este a várba, és nem utolsó sorban itt kaptak először szabadidőt, ami igencsak megalapozta a kedvüket. Ezen kívül a Szalajka-völgy is nagy csodálatnak örvendett – a sok séta ellenére is.
Hetedikén még meglátogattuk a Hortobágyi Nemzeti Parkot, sokan a lovas kocsinak köszönhetően életükben először simogattak lovat, aztán estefelé megérkeztünk Szegedre.
Kilencedikén Szegeden reggeliztünk meg, és elindultunk Pécs/Orfű irányába. Baján megálltunk ebédelni, megnéztük a sétáló utcát, majd mentünk is tovább. Kis késéssel, de odaértünk az abaligeti cseppkőbarlanghoz, utána pedig mentünk is a szállásra. Orfűn sok mindent nem tudtunk csinálni, az a délután inkább a feltöltődésről szólt, na meg persze fel kellett dolgozniuk, hogy nincs WI-FI. J Másnap elmentünk Pécsre, kisvonatoztunk a városban, majd annak a vége fele leszakadt az ég. De végülis nem volt nagy baj, mert ebédre lángost kaptak, és az megint hatalmas siker volt. Aznap az időjárásnak köszönhetően inkább beletörődtünk sorsunkba, és visszamentünk a szállásra, ismét pihenni.
Tizenegyedikén Orfűn reggeliztünk és tovább indultunk Zamárdiba. Ettünk, pihentünk, és délután/kora este fele lementünk a partra. Meglepetésként elmentünk venni nekik epret, mert sokan közülük még sosem ettek, és – minden más kajához hasonlóan – ennek is nagy sikere volt. 4 kg eper kb. 20 perc alatt elfogyhatott. Aznap este mindenkinek eszébe jutott, hogy szeretne képe(ke)t az úton résztvevő kísérőkkel, így nagyjából 1 órán át olyanok lehettünk, mint 4 sztár, egyikük elment közülük, és máris jött más, hogy én is-én is. Másnap délelőtt strandoltunk kicsit, elmentünk Siófokra ebédelni és utána ismét meglepetés programjuk volt; amikor meglátták a gokart feliratot, elég egyértelmű lett a dolog. Mindenki nagyon élvezte, az előző naphoz képest elég hamar ki is dőltek.
Tizenharmadikán pedig már nem volt más dolgunk, mint összepakolni és visszamenni Budapestre, ahol álló fogadás keretében átadtuk őket a családjaiknak. Nagyon aranyosak voltak, ahogyan izgultak, már reggelihez mindenki csiniben jött le. Azóta is látjuk a képeiket, hogy egytől-egyig mennyire élvezi mindegyikük az ittlétet, és hogy kivétel nélkül milyen jó családokhoz kerültek. Nekem még az út előtt mondták, hogy szigorúnak kell velük lenni az elején, mert eléggé engedelmetlenek, de velük egyáltalán nem volt ilyen tapasztalatom. Megértették, hogyha mondott nekik valamit az ember, akkor az úgy van. Egyszerűen szerethetőek voltak mind a 28-an, és ha lehetne, bármikor újrakezdeném.
A cikk szerzője: Cserni Eszter – székesfehérvári önkéntes