Mindenekelőtt köszönöm az AFS Magyarországnak, hogy támogatta, ezáltal lehetővé tette részvételemet a szervezet hetedik Spectrum of Education elnevezésű tanárkonferenciáján, amelyet Törökország legnagyobb városában, két kontinens találkozásánál, Isztambulban rendeztek. (2019. április 10-14.)
A vendéglátók nem csak szakmai programokra kerítettek sort, de rögtön az érkezést követő napon lehetővé tették a külföldi résztvevők számára, hogy meglátogassák a város nevezetességeit. Ez a program egyúttal csapatépítő szerepet is betöltött, hiszen az egy munkacsoportba tartozó, hat országból (Csehország, India, Kolumbia, Magyarország, Norvégia, Oroszország) érkezett nyolc vendég együtt próbálta felfedezni a város minél több látnivalóját a konferenciaszervező Nesrin Büyükünal Kaҫan előzetes instrukciói alapján. Így nemcsak a török kultúra rétegeivel kerültünk közvetlen kapcsolatba, de egymással is megismerkedtünk, ami megkönnyítette a másnapi műhelymunkát az AFS Turkey irodájában. A workshop trénerei változatos munkaformákat terveztek a globális kompetenciákról meglévő tudásunk elmélyítése és kiegészítése érdekében. Ezt a napot egy-egy török családnál elköltött vacsora koronázta.
A hazautazást megelőző napon került sor a konferencia gondolatébresztő előadásaira és az azokat követő közvetlen hangú beszélgetésekre, vitafórumokra. A nyitóbeszédet Daniel Obsttól, az AFS interkulturásis programjáért felelős elnökétől hallhattuk. Deniz Sert egyetemi docens a globalizáció, a mobilitás és az ismeretek, képességek és készségek összefüggéseiről beszélt. Larissa Hovannisian „Teach for Armenia” nevű programjának történetét és megvalósításának módját ismertette. A záróelőadó Dr. Ali Alper Akyüz, az isztambuli Bilgi University docense volt, aki rávilágított felelősségünkre a fenntarthatóság érdekében, és beszélt az előttünk álló történések lehetséges forgatókönyveiről.
Este a Boszporuszon egy sétahajó szolgált a fergeteges hangulatú záróbuli helyszínéül, ahol elbúcsúzhattunk az elmúlt négy nap résztvevői.
A rendezvénysorozat lehetővé tette számomra, hogy egy olyan országgal kerüljek személyes kapcsolatba, amelyről eddig csak közvetett ismereteim voltak. Újra megerősödött az a kamaszkoromból eredő felismerés, mely szerint a távolságok és a kulturális különbségek az attitűdöket, viselkedésformákat, emberi kapcsolatokat fűszerezik ugyan, de a legfontosabb értékek tekintetében egyformán gondolkodunk. A harmadik nap végére – a tudatos programszervezésnek és a résztvevők pozitív, elfogadó hozzáállásának is köszönhetően – úgy éreztem, mintha hosszú idő óta együtt dolgoztunk volna a munkacsoportban, amely időközben három további taggal bővült: a műhelymunka napján egy kenyai, egy szerb és egy szlovén résztvevő csatlakozott hozzánk.
Azt gondolom, mindannyiunk küldetéstudata erősödött, és a közös cél megvalósításához közelebb juttató elméleti és gyakorlati tudással tértünk haza országainkba.
A cikk írója Dabóczyné Lenkefi Éva pedagógus