Március 11-én 23 kamasz izgatottan tette meg első közös repülőútját Bariba. A másfél órás repülés után buszra szálltunk és két órát utaztunk Lecce felé. Amint odaértünk a gimnázium elé, a buszról leszállva megtaláltuk a saját partnerünket és elkezdődött a 2019-es iskolai cserekapcsolat Leccében.
Már a busz ablakából láttuk, milyen kellemes és nyitott társaság várja az érkezésünket, ám csak akkor jöttünk rá, milyen közvetlenek, mikor leszálltunk és egyből puszikkal, ölelésekkel fogadtak. Kijelenthetem, hogy az olaszokról való első benyomása mindenkinek pozitív volt. Hihetetlenül kedvesen és barátságosan bántak velünk.
Az időjárással kapcsolatban viszonylag kevés, ám de más elvárásunk volt, mint amit az első napokban tapasztaltunk. Délen tartózkodtunk, amiből azt következtetné az ember, hogy meleg van és szárazság. Néhány órán belül rájöttünk, hogy ezen a héten sajnos hűvösebb és esősebb időre számíthatunk.
Voltak napok, amiket az olaszaink iskolájában kezdtünk, előadások és interaktív foglalkozások keretében, a különböző országokból jött AFS-es cserediákokkal.
Az emberek és a légkör nagyon idilli volt, de úgy érzem meg kell említenünk azt, hogy az iskolák állapota belülről eltért az elképzeléseinktől… Ezeket félretéve, viszont remek volt az ott töltött pár óra.
Minden délután vagy este kisebb összejöveteleket tartottunk. Elmentünk pizzázni, kint voltunk a főtéren, de voltak olyan esték is, mikor valaki házában vigadoztunk. Ilyenkor mindenki hozott valami finomságot és üdítőt.
Első kirándulásunk Materába vezetett. Megnéztük az óvárosi részt, szabadidőnket pedig gelato (fagyi) evéssel, vásárolgatással és a parkban való sétálással töltöttük. Második kirándulásunk úticélja Olaszország legdélibb pontja, Leuca volt, ám a rosszidő miatt Otrantot és Gallipolit látogattuk meg. Voltunk még Porto Selvaggio nemzeti parkjában is, mely gyönyörű kaktuszairól és elkápráztató sziklás partjáról nevezetes. Aznap, mikor a parkban voltunk, végre hétágra sütött a nap, még a tengerben is megmártózhattunk. Voltunk természetesen Bari központjában is, megnéztük a Bazilikát és felfedeztük a belvárost. Elmentünk kávézni, vásárolni és ebédeltünk is. Minden egyes kiránduláson egyre jobban megismertük egymást, nagyon jó élményeket szereztünk és a hét végére már a nap is kisütött.
Amit még említésre méltónak találunk, az a rengeteg csapatjáték, amiben részt vettünk. Az iskolában volt olyan nap, mikor a társadalom szépségeiről kellett beszélgetnünk, máskor a magyar és olasz kultúrát hasonlítottuk össze. Ezt persze mind játékos feladatok formájában hajtottuk végre.
Egy napos délutánon Lecce központjában rendeztek nekünk egy úgynevezett „kincskereső” küldetést, ami tulajdonképpen a város felfedezésén alapult. Hihetetlennek találjuk, mennyire össze tudunk tartani, és egy csapatként dolgozni, még akkor is, ha más nyelvet beszélünk és más kultúrában nőtünk fel.
Volt egy nap, amit mindenki a saját családjával töltött. Kirándulás a tengerparton, városnézés, pihenés. Itt megismerhettük a cserediákjaink családját.
Az utolsó esténket egy kibérelt villában töltöttük, egy hatalmas bulit csapva. Mindenki kiöltözött, volt táncparkett, ingyen italok, DJ és minden, ami egy jó bulihoz kell.
Rettentően jól éreztük magunkat, és igazán örülünk, hogy részesei lehettünk a programnak, lehetőségünk volt a nyelvtudásunk fejlesztésére. Biztosak vagyunk benne, hogy örök emlék marad és boldogan mesélünk majd erről az útról az unokáinknak.
Nagy Réka és Kendli Fanni 10.C