AFS önkéntesként férjemmel a „csodás Thaiföldön” 2019.11.07-20.
Hosszú repülőút után végre Bangkokba értünk. Az első csoda már a repülőtéren el is ért minket; a reptér várójában keresve az értünk érkező önkéntest egyszer csak megpillantottam egy ismerős arcot és ezzel jött a kedves üdvözlés is: ,,Helló Ibolya!” És igen! Kiderült, hogy egy volt AFS-es cserediákkal találkoztunk össze, Nat-tal, aki éppen akkor a székesfehérvári fogadószüleit és magyartanárnőjét, Vali nénit várta a bangkoki reptéren, akik a fiú esküvőjére érkeztek. Így, a mi AFS szívünk már az első pillanatban feldobbant.
A reptéri találkozás után a bangkoki AFS irodában fogadtak minket nagy szeretettel, majd kaptunk magunk mellé egy kedves angoltanárnőt, aki vidáman és szeretettel kísért és segített nekünk volt fogadott diákunkkal és több cserediákkal is találkozni, akik meséltek kultúrájukról; őket hallgatni a saját országukban valami hihetetlen felemelő érzés volt. Utazásunk során megnézhettük a Királyi Palotát és egyéb buddha templomokat is.
Még aznap este eljutottunk a város központjába, ami csupa pompa és fény volt, mire Pió, volt cserediákunk csak annyit mondott: ,,Anya, ez Bangkok!”. Jártunk a JJ piacon is, ahol újabb cserediákokkal futottunk össze, Minttel, Krittel és Yokkal is; mivel 10 és 12 év után találkoztunk újra, így nagy élmény volt látni őket.
Útunk következő állomásaként Kamphaeng Phet város AFS körzete fogadott bennünket, ahol újra barátságos és segítőkész önkéntesekkel és tanárokkal találkozhattunk.
Amikor elmondtam az itteni thai gyerekeknek hová megyünk, azt kérdezték: ,,Miért éppen Kamphaeng Phet?” Ők unalmasnak gondolták, de annyi szép programban volt részünk, olyan szervezetten gondoskodtak rólunk. Mi eddig is szerettük a thai gyerekeket, most már a felnőtteket is nagyon imádjuk, soha nem fogjuk elfelejteni, annyi szép élményben volt részünk. Elvittek bennünket Sukhothaiba, ahol éppen a Loy Krathong Fesztivált csodálhattuk meg.
Azt is jó volt megtapasztalni mennyire büszkék a thai emberek az ő történelmükre. Sok történelmi parkjuk van, amelyeket büszkén mutogatnak, mesélik a történetüket, több az UNESCO világörökségi helyszíne is. Elvittek bennünket thai masszázsra, megtanítottak bennünket Phat Thaj-t főzni, amely egy thaiföldi egytál étel, ami pirított rizstésztával készül. Voltunk a Klonglan nemzeti parkban, ahol csodás vízeséshez sétáltunk el, gyönyörű természeti kincseket nézhettünk meg.
Bangkok után Thaiföldön a második nagy vásorosnak tartott Chiang Maiba felülhettünk elefántra is. A Royal Park Rujapruekben az Orchidea pavilon káprázatosan szép volt, a Királyi Palota pedig fenséges, talán ez volt a legszebb.
Thai tradicionális ruhába öltözhettem, én választhattam ki, hogy melyiket venném fel. Mivel a férjem magasabb, így nem találtak megfelelő férfi nagyobb méretet. Volt fotózás a Történelmi Parkban, ahol két profi iskolás lány készítette a fotókat, felkerültek a képek még az iskola honlapjára is.
Bemehettünk marketing órára az iskolába: csoportokban dolgoznak a gyerekek, a tanár többször megmozgatja a diákokat, felállnak, énekelnek, táncolnak óra közben, hogy ne legyen annyira unalmas. Öröm volt látni mennyire boldogok a diákok ettől. Pattayan a vízi piacot, az elefánt showt, thai táncos bemutatót is megnéztünk.
Mi hálásak vagyunk, mert a legjobb fogadócsaládnál töltöttük el a 9 napot. Három lánytestvér fogadott bennünket, a fiatalabb házában aludtunk, mindenki a kedvünket kereste, főztek nekünk, vittek bennünket piacra, akkora szeretetet kaptunk, amit soha nem felejtünk el. A Google fordító segítségével beszélgettünk és kézzel – lábbal mutogatva. Reggel vittek az iskolába, napközben AFS önkéntessel voltunk, majd délután vagy este vissza a családhoz. Olyan baráti „szeretetkapocs” alakult ki, hogy azóta is mindennap kapok Messengeren fotókat, videót, szeretlek, hiányzol üdvözlő szmájlikat. Várjuk Őket hozzánk, biztos eljönnek!
Nemcsak a kultúra, de az étkezési szokások is nagyon eltérőek. Mi szeretjük a tengeri ételeket, a zöldségeket, a gyümölcsöt, nekünk ezzel sem volt probléma. Viszont belegondolok, aki idejön Magyarországra cserediák milyen nagy változás neki. Mi a férjemmel sok szeretetet adtunk a sok év alatt és most visszakaptuk attól a sok embertől, AFS önkéntestől, akik velünk voltak a két hét alatt. Nagyon szépen köszönjük, boldogok vagyunk, megtapasztaltuk miért nevezik „mosolyországának” nevezik Thaiföldet. Mi nem, mint turisták voltunk Thaiföldön, együtt éltünk velük, ami szenzációs élmény volt.
Írta: Péterné Szilágyi Ibolya