Nagykanizsa és Sopron körzet 3-3 fogadó anyukája 2018. április 23-29-ig Ankarában vendégeskedett. Tizenkét hölgy 7 napig összezárva fergeteges jókedvvel, nyitottsággal, barátsággal egymás iránt, elsöprő erejű volt.
A nemzeti függetlenség napján és gyermeknapon érkeztünk, amikor is kézzelfoghatóvá vált Atatürk kultusza. A mauzóleum méretei lenyűgözőek: maga a kolosszális mészkőépítmény a klasszikus templomok és a modern épületek keveréke. A kőszarkofág súlya 40.000 kg.
Ankara legnagyobb mecsetébe is ellátogattunk, ahol a férfiak a hatalmas méretű előcsarnokban, míg a nők a karzaton imádkoznak naponta ötször. Az ima során a hívek Mekka felé fordulnak,ennek irányát a mecsetekben található imafülke /mihrab/ jelzi.
Ankara nem tekint vissza olyan gazdag történelmi múltra, mint Isztambul. Ez az ország új fővárosa négymillió lakosával, utcán élő kutyáival -amelyek oltva vannak- szelídek, a lakók gondoskodnak róluk. Érdekes látványt nyújtott az óváros a felújított, korhű házaival, és a felhőkarcolókkal tarkított modern városrész.
A hét közepén az oktatásnak szenteltünk egy napot. Látogatást tettünk egy magániskolába, ahol az ovis korosztálytól 18 éves korig tanulhatnak a gyerekek. Csúcstechnológia, 3D-s terem, ahol a természettudományok tananyagát szemléltetik ily módon. Fantasztikus volt így látni az emberi testet, szerveket. Szaktantermek, uszoda, balett-terem, fedett focipálya, színházterem, ahol nincs szükség erősítésre, mert kiváló az akusztikája, kis állatfarm… A felnőttképzésben is otthonosan mozognak, náluk is él az élethosszig tartó tanulás elmélete. Különböző művészeti ágakkal, ékszer készítéssel, varrással ismerkedhetnek meg a jelentkezők. Közülünk is páran kipróbálták a selyemkendő festést,kendő nyomást,képfestést. Nagy meglepetésünkre itt találkoztunk az egykor nálunk élt és tanult török cserediákokkal, akik nosztalgiáztak velünk, kísértek bennünket.
A parlament épületébe csak szigorú ellenőrzés után juthattunk be, ahol a 16-os számnak szimbolikus tartalma van: a törvényhozó terem 16 csillárja a török törzsek számára utal.
Kimozdulva Ankarából egy igazi aprócska, de annál kedvesebb városkába értünk, ami édes sárgarépájáról, fűszereiről, aszalt gyümölcseiről, ékszereiről híres. Itt található az első hamam, azaz fürdőmúzeum. Az esküvő előtti tisztálkodás rituáléja nagyon érdekes. A szertartásos mosakodás olyan fontos, hogy anélkül az ima Isten szemében mit sem ér.
Eljutottunk Eskisehir egyetemi városba, ahol vezetőnk Hülya nevelkedett. Idegenvezető kalauzolt bennünket az üvegmúzeumba, panoptikumba, a városi parkba ahol strand, lovaspálya, ápolt növényzet várja a látogatókat. Vonattal jutottunk el ide, ami tiszta, kényelmes, gyors volt, nem is szólva az állomásról. (Lenne mit tanulnunk tőlük.)
Hazatérés előtt nem maradhatott el a bazárlátogatás sem és a közös piknik egy közeli tóparton. A kulináris élvezetekről is szólni kell. A közös reggeli finomsága, választéka minden várakozást felülmúlt. Ilyenek: menemen azaz a török lecsó; köfte (török fasírt), börek (töltött vagy rakott leveles tészta), vöröslencse fasírt, szőlőlevélbe tekert rizs, baklava (a török rétes), ami kihagyhatatlan.
Az élmények most kezdenek letisztulni bennünk és nagyon pozitív benyomást kaptunk az országról az itt élő emberekről, kultúráról. Augusztus 6-tól-12-ig igyekszünk viszonozni mindezt itt nálunk, Magyarországon. Köszönjük AFS!
A cikk szerzője: Sztankovics Andrea és a többi EVA anya