Az emberek
A dominikaiak nagyon hazaszeretőek és büszkék az országukra. A hagyománytisztelet fontos részét képezi az értékrendnek. Az emberek nagy jelentőséget tulajdonítanak az oktatásnak, az udvariasságnak és a társasági szokásoknak. A változásokat csak apró lépésenként fogadják el. Az emberek általában nagyon boldogok és könnyen barátkozóak, szeretnek jót nevetni és magukat jól érezni. Fontos számukra a barátság és a hűség mind a család mind a barátok felé. Nagyon segítőkészek, még akkor is, ha számukra kevésbé kényelmes dolgokba kell belemenniük és esetleg le kell térniük a megszokott útról. Elítélik az önzést és az erős individualizmust. A dominikaiakról sokszor gondolhatják a külföldiek, hogy épp veszekednek, mert elég hangosan beszélnek és hevesen gesztikulálnak. Aggodalomra azonban semmi ok, ez teljesen normális, része a szenvedélyes temperamentumuknak. A lakosság alapvetően több nép izgalmas keverékéből áll: európaiak, afrikaiak és őslakosok alkotják. 70 százalékuk mulatt, 15 százalékuk fekete, 10 százalékuk fehér és 5 százalékuk ázsiai. Az ország hivatalos vallása római katolikus. A katolikus vallás fontos szerepet játszik a társadalomban, az emberek többsége rendszeresen gyakorolja vallását és templomba jár. A vallás sokszor a családi életet is meghatározza, valamint sok az egyházi iskola is. Emellett vallásszabadság van, a különböző felekezetek templomai országszerte megtalálhatók.
A gazdag és a szegény rétegek között hatalmas a különbség, és a szegénységgel úton-útfélen találkozunk. Gyakran a gazdag emberek házai nagyon közel fekszenek a nyomornegyedekhez, ami az ellentétet még szembetűnőbbé teszi. Ez a mi szemünknek furcsa lehet, azonban ehhez Dominikán hozzá kell szokni. Szerencsére nincs semmifajta diszkrimináció azzal kapcsolatban, hogy ki melyik társadalmi osztályhoz tartozik, az emberek ettől teljesen függetlenül járnak ugyanabba a templomba, iskolába és szórakozóhelyre. Az USA hatása a Dominikai Köztársaságra kézzel fogható: amerikai éttermek, üzletek, zene, öltözködés, tévéadás, filmek stb. árasztják el az országot, főleg a nagyvárosokban (Santo Domingo, Santiago) és a fiatalok körében.
Az iskola
A tanév szeptembertől júniusig tart. Tanítási nap: reggel 8 órától délután 1 óráig, hétfőtől péntekig. Általános iskola: 1.-6. osztály. Középiskola: 7.-12. osztály (a diákok általában 18 évesen ballagnak). Az AFS cserediákok általában 10. , 11. vagy 12. osztályba járnak. Az AFS diákok magániskolába kerülnek, amelyek azzal támogatják a külföldi diákot, hogy állják a tandíjukat, ezért cserébe viszont szorgalmat és maximális iskolai aktivitást várnak el. Délután szabadidős tevékenységként sportolni lehet. A diákoknak kötelező egyenruhát viselniük, minden iskolának más az egyenruhája.
A család
Fontos tudni, hogy a dominikai családok nagyon konzervatívak. A gyerekek tisztelik és követik a szülői utasításokat, és minden esetben a szülőké az utolsó szó – főleg ha fegyelmezésről és fontos ügyekről van szó. A gyerekek általában megoszthatják a véleményüket bizonyos kérdéseknél, de nem minden szülő veszi ezeket figyelembe a döntéseknél és nem mindig születik kompromisszum. Nagy hangsúlyt fektetnek a család erkölcsi hírnevére. Sokat foglalkoznak azzal, hogy más emberek mit gondolnak róluk, ezért nagy gondot fordítanak arra, hogy a megítélésük pozitív legyen. A férfi és női szerepek élesen elkülönülnek a társadalom és a családon belül is. A család feje általában az apa, az ő tekintélyét tisztelik és az ő szava a döntő. Manapság egyre több nő integrálódik mind a gazdasági, mind a politikai életbe, ezért a helyzet lassan változóban van, de a gyakorlatban még mindig inkább a férfiak vannak vezető szerepben mindenhol. A férfiak és fiúk továbbra is rendelkeznek bizonyos privilégiumokkal (elenyésző házimunka, nagyobb szabadság, a szülők is jobban engednek nekik).
A Dominikai Köztársaságba érkező AFS cserediákoknak fel kell készülniük arra, hogy valószínűleg más körülmények között fognak élni, mint otthon. Elképzelhető, hogy a fogadócsalád nem rendelkezik az általunk megszokott modern felszerelésekkel (központi fűtés, légkondicionáló, mosogatógép, mosógép, mikrohullámú sütő), azonban a családtagok kedvessége, szeretete és törődése általában kompenzálja az esetleges kényelmetlenségeket.
Az ételek
A dominikai étkezések a miénkhez hasonlóan alakulnak: reggeli, ebéd, vacsora. Reggeli: a hagyományos dominikai reggeli része a mangú (helyi ínyencség, ami egyfajta banánpürét jelent, amelyet sült lila hagymával tálalnak), sült fehér sajt, tojás vagy szalámi. Ebéd: hagyományosan a „la bandera dominicana” (dominikai zászló) nevű ételt eszik, ami rizsből, babból és különböző fajta húsokból készül. Vacsora: gyakran a reggeli menühöz hasonló, amit trópusi gyümölcsökkel egészítenek ki. Az importnak köszönhetően sokféle élelmiszer kapható, ezek azonban drágák és luxusnak számító dolgok (gabonapelyhek, sajtfélék, édességek…). Szokás, hogy ha valaki valamit eszik, azt megosztja a többiekkel, megkínálja őket – sőt illetlenségnek számít, ha valamit eszünk és nem kínáljuk meg a többieket. Ha a cserediák jól és sokat eszik, a fogadócsaládok szerint ez annak a jele, hogy elégedett és boldog, ezért a cserediáknak javasoljuk, hogy ne nagyon törődjön azzal, hogy mit és mennyit eszik.
Az utazás
Megbízható a buszközlekedés, ami elég olcsó is. Főbb közlekedési eszköz: „közösségi autók”, amik magánkézben lévő utasszállító mikrobuszok/kisbuszok – naponta rendszeresen egy meghatározott útvonalon viszik az utasokat, akik bárhol kiszállhatnak és a megtett távolságnak megfelelően fizetnek a fuvarért.
Esetleges plusz költségek
- Iskolai egyenruha: 100 dollár.
- Év végi osztálykirándulás (amennyiben a diák részt akar venni rajta; változó árak)
