Több hónapnyi tervezgetés után került sor a Termoli-i ITC G. Boccardi iskola és iskolánk diákjainak találkozójára. Tizenöt tanuló látogatott el hozzánk, akiket mi nagy vendégszeretettel és izgatottan vártunk. Többen két diákot is fogadtak. Az első napon természetesen Esztergom nevezetességeit tekintettük meg, a kihagyhatatlan Bazilika után a Rondellából készítettünk fotókat, és a Dzsámit is megtekintettük.
Az iskolában az AFS önkéntességről hallgathattunk meg egy rövid, kedvcsináló előadást egy német lány tolmácsolásában. A menzai koszt megismerése után Párkányba is átvittük őket, ami számukra igen különleges volt, hiszen így nem csak Magyarországon, de Szlovákiában is járhattak egyszerre. A főtéren tett séta és kávé után visszaindultunk, s délután szabadprogram keretében nagyobb lehetőség nyílt arra, hogy jobban összeismerkedjünk cserediákjainkkal. Jártunk Budapesten a Halászbástyánál, a Parlamentnél és a Mátyás-templomnál, voltunk Komáromban kutyakiállításon és szépségversenyen. Tatán a Fényes Tanösvényt jártuk be.
A vasárnapi napot a visegrádi bobpályán kezdtük. Mivel Olaszországban nem ismert a bob, ezért az újdonság ereje a hideg ellenére is hatott.
Mielőtt elmentek hálásan köszöngették a vendéglátást, mindenről áradoztak, Magyarország szépségétől kezdve a finom házi kosztig. De a kapcsolatok nem szűntek meg azzal, hogy elmentek…
A magyar és az olasz csapat részéről is egy nagyon jó hetet tölthettünk együtt, új embereket ismerhettünk meg, gyakorolhattuk a nyelvet, a vendégszeretetet. Mindnyájan fejlődtünk empátiában, egymás elfogadásában, építhettük nemzetközi kapcsolatainkat, hiszen ezé a jövő. Az utazásé, az interkultúráé. Ha boldogulni szeretnénk külföldön, ha kint szeretnénk tanulni, később dolgozni, akkor elengedhetetlen, hogy legyenek ismerőseink a világban. Jó volt megtapasztalni, hogy milyen nyitottan, szeretettel jöttek, és ők is hasonlóak hozzánk, csak épp pár ezer kilométerrel odébb laknak és egy más nyelvet beszélnek. Engem külön örömmel töltött el, hogy érdeklődtek a magyar kultúra, történelem, nyelv iránt. Szorgosan gyakorolták a csöppet sem egyszerű kifejezéseket, mi pedig büszkén dicsértük őket, ha valamit jól mondtak. Persze egy hét nem volt elég, hogy tökéletesen megismerjük egymás kultúráját, de ezért várjuk a folytatást májusban, Termoliban!
Szeretnénk megköszönni az iskola vezetőségének, hogy engedélyezte, és Iacobutné Tóth Ágnes tanárnőnek, hogy megszervezte ezt a szuper cserekapcsolatot!
A beszámolót köszönjük Ungi Cecília (10.b ) diáknak