Sziasztok a nevem Eszti és jelenleg a Kanári szigeten egész pontosan Tenerifén élek egy európai önkéntes program keretein belül másik 3 német és egy belga önkéntessel. Két évvel ezelőtt Mexikóban voltam cserediák AFS-szel, így most már a spanyol nyelv használata egészen jól megy. Sosem voltam jó hosszabb szövegek írásában mindig amikor valami mesélni valóm van több perces hang üzenteket küldök a barátaim talán ezért is gondolkodtam el, hogy podcastem legyen. Ebben tökre hasonlítok a spanyolokra, a koordinátorom is mindig igy kommunikál, ami néha a kanári akcentusa miatt megnehezíti az életem.
Az elmúlt két hónap nem feltétlen úgy alakult azt ahogy mi terveztünk, azaz a projekt vezetők. Az ifjúsági házat be kellet zárni a koronavírus miatt. Sose volt ilyen rossz a helyzet itt, mint az elmúlt hónapban. Hát ilyen a szerencsém. 😀 Persze elkerülhetetlen volt, hogy karanténozzunk egy kicsit miután az egyik helyi önkéntes, akivel találkoztunk pozitív tesztet mutatott fel.
De emiatt több szabadidőnk volt felfedezni a szigetet is. A szigeteken van egy érdekes jelenség, amit úgy hívnak, hogy Calima. A Szaharából a szél felkapja a homokot és ezzel teljes hőséget okoz nálunk, körülbelül egy hétig tart ez a jelenség, ilyenkor a szeles környékünkből szauna lesz. De amúgy túlélhető.
Az első benyomásaim nagyon jók, mindenki nagyon aranyos és segítőkész a szigeten. Az emberek figyelnek egymásra. A latin-amerikai tapasztalatom miatt nem ért akkora meglepetés a spanyolokkal szembe, viszont a német kultúrához még szoknom kell. Alig várom, hogy ki tudjuk nyitni az ifiház ajtajait a gyerekek és családok számára és programokat tudjunk nekik szervezni.
Besitos,
Eszty