Az AFS cserediák program nem csak a fiatalok projektje. Mi, felnőttek is részesei lehetünk ennek a fantasztikus dolognak. Igaz nem 11 hónapra, hanem néhány napra, de így is nagyon izgalmas lehetőség.
A belga AFS által meghívást kaptunk, hogy néhány napot eltölthessünk belga fogadóanyák társaságában és megismerjük Belgium mesés tájait és belga fogadócsaládok vendégszeretetét.
2017. szeptemberében egy napfényes délelőttön 7 bátor magyar fogadóanya repülőre ült és elindult egy izgalmas programra Belgiumba. Bevallom a budapesti repülőtéren még nem kalapált szívem, ám amikor landoltunk már más ritmusban vert a ketyegőm. Izgatottan vártuk, hogy megismerjük a mi fogadó anyáinkat.
A mi kis csapatunk (Rita, Niki és jómagam) a kortirjki körzetbe került elhelyezésre. Így Belgium flamand területét ismerhettük meg.
A megérkezés után mi vonattal utaztunk tovább, és elindult a nagy kaland. A vonaton előkerült egy konyharuha, egy doboz belga csokis sütemény és nem kis meglepetésre pezsgős pohár és a hozzá tartozó behűtött pezsgő. A mi anyáink így üdvözöltek bennünket.
Összesen 5 és fél napot töltöttünk együtt. Ezalatt megismertük mindenki lakhelyét és szűkebb környezetét. Az első napon Dadizelebe és Ypresbe látogattunk el. Ypres többek között az I Világháború óta nevezetes hely. Itt megnéztük a katonai temetőt, ahol igyekeznek minden elhunyt katonának emléket állítani. Este a város központjában lévő fantasztikus akusztikával rendelkező boltíves emlékhelyen minden este 8 órakor zenével emlékeznek a hősi halottakra.
Második nap a főváros szépségeivel ismerkedtünk. A brüsszeli csipke, a csoki üzletek varázslatos kirakatai gyönyörűek voltak. Még múzeum látogatás is fért bele a programba.
Harmadik napon egy nemzeti park következett, Zwin. Idegenvezető segítségével mentünk körbe, „szigorú” ütemben, mert a vízhelyzet óráról-órára változik. Utunk során egy növényt is megkóstolhattam, melynek bors íze volt. Negyedik nap Brugge volt terítéken. Hajókázás a csatornán és séta az ékszerdobozszerű ősi házak között.
Utolsó napon Kortjik hangulatos utcáit róttuk. Megtudhattuk, hogy ez a város Brüsszel után talán a második város, ahol számtalan kulturális programmal várják a látogatókat.
Fantasztikus programot kaptunk, így vakartuk a fejünket és még nagyobb izgalommal készültünk a magyarországi fogadásra.
2018. májusában következett a magyarországi forduló. Itt már a teljes csapat részt tudott venni.
Ez sajnos rövidebb volt, sajnos csak 4 egész nap, így nem volt könnyű dolgunk, hogy milyen program keretében mutatjuk meg kicsiny hazánkat 4 belga anyának, akik mindenre kíváncsiak voltak.
Utunk első állomása a Dunakanyar volt. Ahogy a Duna kanyarog, úgy követtük mi is az utat és sorra látogattuk Szentendre-Visegrád-Esztergom gyönyörű tájait. Természetesen Szentendrén nem maradhatott el a híres lángos evés, Esztergomban a Bazilika kupolájának „megmászása”.
A második megálló természetesen Herendre vezetett, ahol a világhíres porcelánok készítésével ismerkedhettek. Mindenki elkészíthette a saját herendi rózsáját, majd egy finom kávé vagy tea a híres porcelánokból fogyasztva talán még finomabb. A porcelánok légies szépségét felváltotta a Tihanyi Apátság és a Balaton pazar látványa.
A következő állomás Budapest volt. Az időjárás ellenére a világ legszebb fővárosának látnivalóit szárazon és vízen is meg tudtuk mutatni. Ez csak jó étvágyat csinált számukra remélhetőleg, hogy újra visszatérjenek hozzánk a családjaikkal.
A végállomás természetesen a mi koronázó városunk Székesfehérvár volt. Kora reggel rövid fürdőzés után felfrissülve az előző napok eseménydús programjai után egy nyugalmasabb városnézés következett. A Bory vár, majd a megszépült belváros kockaköveit koptatva sétáltunk tovább. Országalma, Kati néni bronzszobra, a középkori romkert és a többi szépséges látnivaló.
Az „Eva program” esszenciája
Milliónyi vidám és vicces pillanat, sok új barátság, szépséges helyek, új élmények, finom ételek, új kultúra megismerése, új tapasztalatok.
Megismertünk új családokat, akik mások, mint mi, és mégsem mások. Ugyan olyan szeretettel fogadnak cserediákokat, mint mi, ugyan olyan szeretettel fordulnak egy idegen kultúra felé mint mi, ugyan olyan toleránsak és befogadók mint mi. Szóval különbözőek és mégis egyformák vagyunk itt az AFS berkein belül.
Ez a néhány nap megadta nekünk, anyáknak azt az élményt, melyet a diákok 3 illetve 11 hónapon keresztül élvezhetnek. Köszönet mindenkinek, aki ezt lehetővé tette számunkra.
A történetet írták: Soósné Rita – Caroline Taeckens, Nagy Ivonne – Sabine Debel, Burik Nikoletta – Marleen Vandamme, és Juhász Éva – Mia Deprez Bonjé.