Sziasztok,
Szerettem volna pár szót írni az itt töltött időmről. Bár úgy érzem lehetetlen, hogy minden kicsi részletet megemlítsek, ami felejthetetlenné tette ezt az évet. De kezdjük az elején.
Először sok akadályba ütköztem:
- Mikor jön a buszom? – Magyar pontosság…
- Hol van mindenki? Rossz helyen vagyok? – Jó helyen vagy Lucy, csak túl korán. J
- Miért minden magyar anyuka ,, Anya” itt? És a nagypapák miért „Papák”, amikor az németül apát jelent? – Nyelvi nehézségek.
Szerencsére hamar megtanultam kezelni ezeket a helyzeteket és még sokkal többet is! Minden alkalommal, amikor ki kellett lépnem a komfort zónámból, kiállni egy nagy csoport elé és beszélni egy nyelven, ami nem az anyanyelvem, egy izgalmas kihívásnak bizonyult.
Nagyon hálás vagyok a lehetőségért és a támogatásért is emellett, amit kaptam. Kezdve a végtelen sok tanárral, akik segítettek és terelgettek a labirintusban, más néven az iskolában. Mindig a legjobbat kívánták nekem a jövőre nézve. Ha a tanárok nem voltak a közelben, akkor ott voltak az önkéntesek, akik körbevezettek, megnevettetek és segítettek, amiben csak tudtak! Továbbá köszönöm az összes önkéntesnek, akiknél az estét töltöttem és a családjaiknak, akik mindig aranyosak és megértőek voltak, amikor fáradt voltam. Köszönöm az összes anyukának és apukának, amiért befogadtak; hogy sokkal több ételt adtak, mint amit valaha meg tudtam volna enni, és hogy úgy kezeltek mintha már hosszú ideje a család tagja lennék.
Biztos szeretnék lenni abban, hogy mindnyájan tudjátok, hogy semmit sem fogok elfelejteni. Mindig emlékezni fogok azokra a beszélgetéseket, gyakorlatilag mindenről, de lehet elfelejtem, hogy mennyi pálinka fogyott közben, (utólag is bocsi azért). 🙂
Nagyon örülök az időnek, amit itt tölthettem, hálás vagyok azért, hogy részt vehettem a programban. Hálás vagyok az embereknek, akik az irodában felelősek voltak az itt tartózkodásomért és szeretném, ha tudnák mennyire szerettem velük dolgozni. A Magyarországon töltött időm alatt nagyon sok mindent tanultam magamról. Átvettem sokat a magyarok spontán viselkedéséből és abból, hogy nyugodtabban nézzem a dolgokat. Mostanra máshogyan látok helyzeteket, és sokat tanulhattam egy új országról, egy új kultúráról. Egy új családot is kaptam itt. Otthonra leltem.
És higgyétek el, amint tehetem, visszajövök!
Mostanában magabiztosabbnak, önállóbbnak és felelősségteljesebbnek érzem magam, és ez nem történt volna meg a segítségetek és a támogatásotok nélkül. Szeretném, ha tudnátok, hogy nagyra értékelek mindent, amit tettetek értem! Köszönöm szépen.
Sok Puszi: Lucy
