A legújabb AFS kalandom 2018. szeptemberében kezdődött, amikor egyik reggel arra ébredtem, hogy egy ESC (Európai Szolidaritási Testület) AFülese érkezett a levelezőmbe. Amint elolvastam a felhívást, hogy az AFS Izland szervezetfejlesztő gyakornokot keres, éreztem, hogy mozdulnom kell. Akkor még nem tudtam, hogy a szürke hétköznapok elkerülése vagy a gyermekkori álmok megvalósítása végett tetszett meg ez a lehetőség, végül addig kérettem magam, hogy az utolsó előtti pillanatban elküldtem a jelentkezésemet. Maga a kiutazás elég körülményes volt, teljesen más volt neki vágni, mint cserediákként. Több volt a bizonytalanság; nem volt izgatott fogadó család, se küldő iskola, ami visszavár. A kalandom már itthon elkezdődött, és akkor még nem is tudtam, hogy a legnagyobb csoda kint vár ezután.
Az AFS világ meleg fogadtatásába csöppentem, ahol minden irodai munkatárs nagy izgalommal fogadott. Az együtt töltött munka alatt nagyon sokat fejlődtem. Teljesen más mentalitású közösségbe csöppentem. Érdekes volt látni, hogy ugyanaz a szervezet hasonló személyiségtípusokkal dolgozik együtt, mégis más mentalitása van a társadalmi szokások végett. Nagyon hamar le kellett mondanom az általam hozott normákról ahhoz, hogy a leghatékonyabban tudjak alkalmazkodni. A munkám során az önkéntesek motivációjával és hatékonyabb koordinálásával foglalkoztam. Érdekes volt úgy fejleszteni őket, hogy volt elképzelésem, hogyan is működik az AFS maga mint szervezet. Ezt a hitvilágot végül felülírta az ő kultúrájuk. Hiányzott a nálunk megszokott tervszerűség, logisztika, ami a munkánknak egy biztos alapot ad. Ezt a bizonytalanságot a kinti kollégák érzékelték is, ezért a lehető legnagyobb türelemmel és odaadással fordultak felém. A célom az volt, hogy segítsek struktúrát alkotni és rendezettséget biztosítani nekik az orientációkon, tréningeken, ami növeli az önkéntesek biztonságérzetét.
Ez a fajta könnyed mentalitásuk egy régi közmondásukból ered, ami így szól: öt perc múlva úgyis minden másképp lesz. Ez adja az ország egész csodás könnyedségét. A hitet abba, hogy nem kell aggódni, mert az ősi törvények úgyis felül írják a terveinket. Először furcsának hangzik és engem sem nyugtatott, viszont az időjárást még mi emberek sem tudjuk felülírni, csak alkalmazkodni tudunk. A hideg, a szél, az eső, a földrengés olyan kiszámíthatatlan tényező a társadalom életében, amit a saját lelki békéjüknek az érdekében meg kellett tanulniuk kezelni. Tenni kell akkor is, ha hideg van és fúj a szél, valamint el kell engedni azokat a dolgokat, amiken úgysem tudunk akkor és ott változtatni. Nagyon büszkék és erős hittel rendelkeznek. A természet szeretetük és a harmóniára való törekvésük tiszteletre méltó. A vad viking sztereotípiákkal ellentétben pedig nagyon békések. A természetről is illik szót ejteni, ami a legvarázslatosabb élményt nyújtja nekünk, halandóknak. A sziklaszirtek sós levegőjű kis ösvényei, amik a fjordok széléhez vezetnek, a vízesések sokasága, amik kis kátyús utak mellett úton – útfélen felütik fejüket. A téli napok a ropogós hóval, a hideg sarki széllel és az egész napos sötétséggel. A sarki fénnyel az égen, amely a leglenyűgözőbb jelenségek közé tartozik. Az éjféli nap, mikor egész nyáron az éjszaka a csodás naplementéből áll. A gejzírek adta folyamatos páráról, ami végett szivárványok színesítik a kék égboltot.
Nagyon sokat fejlődtem ez alatt a fél év alatt. Tanultam hitről, tiszteletről, türelemről, szeretetről magam és a világ felé. Sok új élményben lett részem, ahol emberekkel találkoztam, barátokat szereztem a világ minden tájáról. Mi ez, ha nem AFS életérzés?
Így lett Izland gyermeteg lelkem legeslegkedvesebb országa.
Szeles Szilvi tollából Izlandról