Péntek:
2019. május 17-én 16 óra 48-kor landoltunk a Malpensa-i repülőtéren Milánóban, ahonnan még egy másfél órás buszút végén érkeztünk meg az olasz cserediákjaink iskolája elé, ahol már olasz barátaink izgatottan vártak ránk. A nagy egymásra találások és csomag pakolások után mindenki kocsiba, illetve buszra.
Az olasz házak rettentő modernek, tiszták és családiasak voltak és család többi tagja is kedvesen és nagy szeretettel fogadták a vendégeket. Az idősebb családtagokra természetesen jellemző volt a hangos de barátságos beszéd meg a tipikus olasz mutogatás is. Meglepő volt számunkra, hogy az olasz emberek mennyire közvetlenek és mennyire elfogadók mind egymással mind velünk. Este baráti, illetve családi társaságokban beszélgettünk a szokásokról és a magyarországi kalandokról.
Szombat:
Mivel Olaszországban a diákok szombaton is járnak iskolába, ezért nekik menniük kellett és egyértelműen mi is tartottunk velük. Mi arra számítottunk, hogy majd bent kell ülnünk velük órán és nézni, ahogy tanulnak, de legnagyobb meglepetésünkre nem tanultak, hanem a színházzal kapcsolatos prezentációikat mutatták be nekünk, mert tudták, hogy mi mennyire szeretjük. A prezentációk után megmutattuk nekik a vizsgatáncunkat majd ők karaoke-val és just dance-szel kedveskedtek nekünk.
Délben hazamentünk ebédelni majd először egy bevásárló központban vásárolni, azután pedig volt, aki haza, volt, aki rokonokhoz, és volt, aki étteremben vagy pizzériában vacsorázott.
Vasárnap:
Ezen a napon végre addig aludtunk, ameddig szerettünk volna és a többség bizony délig is aludt a fáradtság és a „kajakóma” miatt.
Az olaszoknál a vasárnap a családi nap. Mindenki elutazik a nagyszülőkhöz és együtt esznek és beszélgetnek.
Egy olasz ebéd mindig sok fogásból áll. Olaszországban nagy hangsúly van az előételen. Nagyon szeretnek kecskesajtot enni pirítóssal vagy pirítóst szalámifélékkel. Az első az kötelezően valamilyen tésztaétel. A második a főfogás szintén tészta alapú, általában valami rakott tészta. Ezután következik a mozzarella, amit rendszerint magában fogyasztanak. A nassolni való, az általában valami szezonális gyümölcs vagy dióféle. És végül pedig következik a vagy habos, vagy csokis, de mindenképpen rettentő édes desszert.
Minden ebéd és vacsora(!) után elengedhetetlen volt a feketekávé a felnőttek számára meg – persze a vendégek számára is- , mert elmondásuk alapján jót tesz étkezés után az emésztésnek. A nagymama nagyon finom főztje után a csapat összegyűlt egy belvárosi kávézóban, és mindenki megbeszélte a másikkal, hogy mi jót evett. Este barátaink barbecue-val kedveskedtek húsimádó magyarjaiknak.
Hétfő:
Ezen a napon ellátogattunk Európa harmadik legnagyobb akváriumába, a Genovai Akváriumba, ahol ráját simogattunk, pillangókat reptettünk, delfin show-t néztünk, és speciális szemüvegek segítségével visszautaztunk az időben ahol láthattuk, hogy időszámításunk előtt milyen állatok éltek a vízben, és hogy hogyan fejlődött ki az első hal. Mindezek után ellátogattunk Genova belvárosába, ahol a kis szűk utcákon gyalogolva elkapott minket az a bizonyos olasz érzés, amelyet csak a filmekben látunk. Ahogy sétáltunk, a tenger illata keveredett az éttermekből áradó pizzatészta illatával. Késő délután ellátogattunk a tengerhez ,hogy egy kicsit megmossuk benne a lábunkat, mert az eső miatt nem nagyon szerettünk volna vizesek lenni, de bátor fiaink mégis csak nekilódultak a 13 fokos víznek és fürödtek benne egy jót.
Kedd:
Ez volt a kedvenc napunk, ugyanis olasz barátaink elvittek minket a méltán híres Scala-ba! Reggel az olasz tanárok kíséretében ellátogattunk a Scala műhelyeibe, ahol azokat a hatalmas díszleteket és gyönyörű jelmezeket, kellékeket és parókákat gyártották és gyártják a mai napig. Gyors milánói ebéd után a Duomo-nál szuvenírokat vásároltunk és megcsináltuk a kihagyhatatlan „In Milan” szelfiket. Később pedig kezdetét vehette a kaland. A Scala hatalmas, csillogó, díszes és minden van ott ami csak szem szájnak ingere. Látogatásunk során felléphettünk a színpadra, benézhettünk a balett-terembe, a zenekari árokba és a zenekari próbaterembe is. Elsöprő élmény volt ilyen modern és hatalmas és gyönyörű színházat látni, no meg azt is, hogy mennyi munka van egy-egy színdarab tökéletes kivitelezésében.
Szerda:
A szerda volt a kihívás nap. Cserediákjaink látták,hogy a magyarok kemény fából vannak faragva, így elintézték, hogy kicsit megmozgassuk magunkat. A Ticino folyó egy lassú folyású folyócska, mely keresztülfut Milánón is. Pont ott volt a közelben, így úgy gondolták elvisznek minket raftingolni. Egyikünk sem evezett még vadvízen, így nem mondom, hogy nem izgultunk, amikor beszálltunk a gumicsónakban. Vízi utunk során fürödtünk, vízi csatát vívtunk, úsztunk, futottunk a vízben a csónak után, és a hullámon is átverekedtük magunkat. Vizes kalandunk után megnéztünk néhány kulturális épületet pl. a Santa Maria della Grazia-t , a Cenacolo kertjét, néhány katolikus templomot és persze a Dóm teret.
Csütörtök:
Ez a napot csak ,, The New Milan” néven emlegették, amikor is ellátogattunk Milánó nemcsak hogy leggazdagabb, de legmodernebb régiójába, ahol hatalmas társasházak és a legdrágábbnál is drágább bevásárló központok találhatók meg. Itt volt lehetőségünk csatangolni és felfedezni milyen is ez a városrész. Este volt a búcsú-party ahol zene, sütögetés, éneklés, táncolás mellett megköszöntük olasz barátainknak, hogy a gondunkat viselték és,hogy ennyi energiát fektettettek abba, hogy egy felejthetetlen kulturális cserekapcsolatban vehessünk részt együtt, és, hogy otthon érezhessük magunkat. Sok sírás és ölelkezés keretében visszaidéztük a szép emlékeket és jókat nevettünk a vicces pillanatokon.
Péntek:
Az utolsó nap… Reggel az iskolában meglepetés koncerttel fogadtak minket, no meg egy cserekapcsolatos filmmel, amit nagyon élveztünk és meg is hatódtunk tőle.
Délben prezentálnunk kellett nekünk is „Mit viszünk haza Olaszországból ?”; gyönyörű munkák születtek…
Délután elérkezett a fájdalmas búcsú pillanata! 44 bőrönd sorakozott fel az iskola előtti parkolóban. Kis csoportokba verődve, ölelkezve búcsúzkodtunk el azoktól az emberektől, akik egy hétig teljes mellszélességgel odafigyeltek ránk és gondunkat viselték. Hiába mondogattuk egymásnak, hogy nem örökre búcsúzunk, mégis kicsit mindenkiben megtört akkor valami. A busz indulásáig nem engedték el a kezünket és sírtak velünk… nem gondoltuk, hogy ilyen sokat fognak nekünk jelenteni.
Miután a busz kiért reptérre a gyors becsekkolás után már szálltunk is fel a gépünkre, amely 2019. május 25-én 0 óra 0 perckor landolt a Debreceni Nemzetközi Repülőtéren. A család köszöntése és megölelgetése után elő dolgunk volt megírni a mi kis olaszainknak, hogy épségben megérkeztünk Magyarországra!
Összefoglalva:
Az olasz-magyar cserekapcsolat alatt rengeteg kalandon mentünk át, sok izgalmas helyet láttunk, megismerkedhettünk új kulturális és hagyományos szokással, de ami a legfontosabb; olyan barátságokat kötöttünk amelyet soha nem fogunk elfelejteni és ez nem jöhetett volna létre, ha nincsenek mellettünk a szüleink,a kísérő tanáraink: Jóna Szabolcs tanár úr és Dr. Bagosi Edit tanárnő, meg persze Kati néni, aki a világ legjobb osztályfőnöke, hogy ezt megszervezte nekünk, végül, de nem utolsó sorban az AFS nélkül nem sikerült volna, akik lehetővé tették nekünk ezt az utat és cserekapcsolatot.
Köszönjük szépen mindenkinek!
Debreceni Ady Endre Gimnázium: 9.D osztály