Sziasztok, Sarah vagyok, nemzetközi önkéntes Németországból. Majdnem egy évig önkénteskedtem Magyarországon és most szeretnék visszatekinteni az élményekre, amelyeket veletek szereztem.
Múlt augusztusban érkeztem meg Magyarországra. Az első hónapban elveszettnek és a helyzetemmel elégedetlennek éreztem magam, de attól a pillanattól kezdve, hogy megtartottam az első prezentációmat, boldog és elégedett lettem. Ugyanis ez volt a munkám, előadásokat tartani országszerte sok, sok iskolában. Több, mint 35 települést látogattam meg, és több, mint 300 előadást tartottam angolul és németül. (És persze sok különböző ágyban aludtam.) Múlt októberben kezdtem, akkor még Huberttel együtt, a lengyel EVS önkéntessel, decembertől viszont már egyedül dolgoztam.
Amilyen nehéz volt beilleszkedni ebbe az országba és kultúrába, olyan nehéz most visszamenni Németországba, németek közé. Ehhez hozzá kell tennem, hogy egy német kisvárosban élek, ezért nagy dolog volt számomra Budapest, de megszerettem a nemzetközisége miatt. Pontosabban, nem egészen Budapesten laktam, 10 km-re tőle, a fogadócsaládomnál.
És itt a következő csodálatos élmény, a család! Tényleg nagyon szeretem őket és tudom, hogy nehéz lesz NEM sírni, amikor elmegyek, de azt is tudom, hogy vissza fogok térni. El kell mondanom, a nehéz időkben is támaszkodhattam rájuk. Mindig tudtam, hogy amikor hazaérek, minden rendben lesz, és olyan emberek vesznek körül, akik annyira szeretnek, mint én őket.
Végül szeretnék köszönetet mondani az egész AFS Magyarország csapatának, kiváltképpen Petrának, amiért végig türelmes volt a néha makacs német mentalitásommal. Hamarosan elmegyek, de amit végezetül elmondhatok: ez az év volt életemben a legfontosabb és nagyon hálás vagyok ezért a lehetőségért!
Minden jót,
Sarah