Idén Norvégia egyik szigetén – Utoya-n – került megrendezésre a VSS – Volunteer Summer Summit – azaz az önkéntesek nyári találkozója, melynek témája ennek megfelelően a radikalizálódás és a szélsőségesség megelőzése volt.
Orsi és Timi már néhány nappal korábban kiutaztak, hogy felfedezzék Norvégiát, Regi és én pedig július 10-én, kedden indultunk Budapestről és délután 3 körül meg is érkeztünk a Gardermoen-i repülőtérre. Innen utunk Osloba vezetett, a táv leküzdéséhez a vonatot választottuk, amely az 50 km-es távot 20 perc alatt teljesítette. Innen átsétáltunk a buszállomásra, ahol a 8-as „peronhoz” érkezve már nem mi voltunk az egyedüli VSS-es résztvevők. Innen egy 40-50 perces út várt ránk, amelyet busszal tettünk meg. A szűk egy óra alatt már megismerkedtünk néhány résztvevővel.
Miután megérkeztünk a „kikötőbe”, komppal átmentünk a szigetre, ahol némi fényképezkedés és regisztráció után elfoglaltuk szállásunkat. Kis faházakban voltunk, melyekben 2 szoba (4 fő/szoba) és 1 fürdő volt. Az estét egy megnyitóval, és némi közös játékkal kezdtük, majd pedig vacsorára került a sor. Az este szabad volt, és megdöbbentem, mivel mikor ránéztem az órámra, – amely büszkén mutatta a fél tizenegyet, – sötétségnek nyoma nem volt. A nap körülbelül éjfél tájékán ment le és fél három-három körül már kelt is fel, mindezt megfejelte a jó időjárás is, mivel 25 fok volt.
Többnyire minden nap azonos „órarend” szerint ment. Reggeli után workshop, majd ebéd, melyet szabadfoglalkozás követett. Utána szintén workshop, majd „Reflection group”- 4-5 fős csoportot jelent, minden nap összeültünk és megbeszéltük az aznapi tapasztalatokat, élményeket – , végül pedig vacsora következett. Szerdán délután megemlékeztünk a 7 évvel korábbi támadás áldozatairól, melyben több tucat fiatal hunyt el és sérült meg. A megemlékezés az akkori főépületben zajlott, ahol – hiszitek vagy sem – minden pontosan úgy maradt, ahogyan 7 éve hagyták. Az akkori főépület köré építettek egy kisebb „előteret”. Itt a megemlékezést egy idővonal segítette, mely részletesen leírta, hogy mikor mi történt. Megrendülve, mélységes szomorúsággal töltött el minket, hogy ilyesmi megtörténhetett. Az idővonal megtekintése után beléptünk az akkori főépületbe, ahol a mécsesek, képek, valamint az azóta nyitva hagyott ajtók-ablakok emlékeztettek minket, arra a szomorú napra. Ezután a ’leasure activity’ alatt próbáltuk feldolgozni azt a kisebb féle sokkot ami ért minket, majd pedig este „norvég est volt”, ahol az összes norvég ételt megkóstolhattuk.
Csütörtöki nap fantasztikusan telt, mindenki a maga által választott workshopon (én a „Grandma also has a say”, valamint a “Piece for Peace” workshopon) vett részt. Az estét egy nemzetközi bazárral zártuk, melynek lényege, hogy minden résztvevő a saját országából hozott ételt és italt, valamint volt lehetőség AFS-es tárgyak csereberéjére is. Mi Rubik kockát, Balaton és Sport szeletet, túró rudit, Gyulai kolbászt, egy palack Villányi bort vittünk magunkkal, valamint 2 üveg Erős Pista kíséretében képviseltük országunkat. A Rubik kockával és Erős Pistával többen küzdöttek, az édességeket pedig imádták. Sokan nem is gondolták, hogy ennyire finom lehet például a túró és a csoki keveréke.
Pénteken volt az ún. “Community Project”, melynek lényege, hogy a VSS résztvevők jótékonykodnak. Timi, Regi és Orsi egy templom környékére mentek garázst építeni. Regina festett, Orsi és Timi pedig szigetelték az épületet. A közösségi munka után némi édességgel kínálták őket, és elmesélték a templom történetét, a végén pedig a templomban egy művet eljátszottak nekik orgonán. Én a Honefoss-i vöröskereszt házában segítettem festeni. Először bent az ablakokat, majd végül kint egy kisebb épület festésébe csatlakoztam be. Visszatérve megvacsoráztunk, majd aznap este is buli volt.
Szombat délelőtt workshopok voltak, délután pedig különféle projekteket mutattak be, valamint elkészült a csoportkép is. Ezután 2 dolog volt hátra. Hivatalos zárás, valamint a goodbye party, melynek témája a 60-as évek volt. Én sajna nem vittem jelmezt, de egy pólómat befestették nekem, így mondhatni sikerült beöltözni, a 3 lány pedig igazán kitett magáért, igazi retró jelmezt hoztak össze.
Vasárnap reggel a 9-kor induló kompra lettünk beosztva. A komptól busszal vittek minket vissza az Oslo-i buszpályaudvarra, ahova 10 órára meg is érkeztünk. Mivel sokunknak a gépe délután 4-5 körül ment, ezért volt alkalmunk kicsit szétnézni a környéken. Én elköszöntem Timitől, Regitől és Orsitól, és elváltak útjaink. Csatlakoztam sok más VSS résztvevőhöz és megnéztük az Oslo-i operaházat.
Mindannyian remekül éreztük magunkat, sokat mulattunk, sok új embert megismertünk és rengeteget tanultunk. Szívünket megtöltöttük megannyi élménnyel és szép emlékkel, végül pedig elindultunk következő célállomásunk felé. Ki-ki haza, egy másik országba utazott tovább.
Írta: Konyári Balázs